Szívből jövő mini piték

Nahát, egy héttel azután, hogy ezt a süti meg akartam osztani veletek, most végre tényleg posztolom is. Juhúúúj! Őszintén szólva, a süti nem is volt olyan nagy  siker – sőt, inkább felhúzott szemöldökök követték (de volt, aki szerette, az tény!). Mondjuk ki: megosztó volt! Én annál büszkébb voltam magamra az alkotás miatt. Nem lehet mindenki … Continue reading

Villanykörte-effektus gyömbérrel és banánnal fűszerezve

Mostanában nagyon sokat gondolkodom (igen, a sütésen túl ez is bekattan néha). Azon, hogy merre tovább; hogy miért is akarok cukrász lenni; hogy van-e egyáltalán értelme (amikor gyakorlatilag minden harmadik ismerősöm ismer legalább másik két-három embert, aki cukrásznak tanul); és hogyha van, akkor mi is az …és aztán az érvek és ötletek hullámai összecsapásai közben … Continue reading

Zöld reformok a konyhában – kicsit másképp

Minden egy nyári bevásárlással kezdődött (igen, már vagy három hónapja le akarom ezt íri…). Vettem avokádót – kicsit többet is, mint amennyit valójába elhasználni terveztem – ha egészségesek vagyunk, legyünk NAGYON azok! Na persze, rámmaradt egy csomó, mert mégsem megy ez a tök egészséges életmód, vagy mi. És persze ilyenkor beindul az ember agya – … Continue reading

Mintha nem lenne holnap…

Péntek délután hazasétáltam munka után a belvárosból, megálltam fagyizni, átsétáltam a Szabadság hídon, miközben az egyik legjobb barátnőmmel beszéltem telefonon…Jó volt. Lefekvés előtt pedig láttam egy hullócsillagot, kívántam és rájöttem, hogy a legapróbb dolgok is mennyi örömöt tudnak adni az életben, ha tudjuk értékelni őket. Szombat reggel bekapcsoltam a laptopomat és a blogfeedemben ráakadtam egy … Continue reading

Klasszikusok újratöltve

Becsület szavamra mondom, hogy a fejemben már megírtam egy csomó posztot, és a sütéssel sem hagytam fel, csak egy kicsit elkapott az élet sűrűje, és leírni már nem nagyon jutottam a fejemben gyűlő irományokat…na de majd most! Egyből egy klasszikussal kezdeném…újra…a sort. Kicsit több mint egy hónapja megsütöttem életem első Dobos tortáját. Ehhez két dolgot … Continue reading

Amerikai pite

A tündérmesébe illő takaros; nem az, amelyikkel Jason Biggs játszadozott… …merthogy én még mindig hiszek a tündérmesékben. Tudom, hogy gyerekes, de szerintem a mesék megadják azt az extra szikrát, ami továbblendít a mindennapok rohanásán, mosolyt csalnak az arcunkra a happy end-del és visszavisznek pár pillanatra a gyerekkorba, amikor a tündérmesékben hitt mindenki. Nektek megvan még … Continue reading

Megszöksz-vagy-megsütsz süti céklával

Kicsinek nagyon válogatós voltam. Alig ettem meg valamit – mármint abból, amiről azt gondoltam, hogy nem szeretem. Még Anyut is szembeköptem a főzelékkel (1 évesen) – és csodák csodája még mindig szeret…ez a csodálatos az anyukákban! Cserébe másból ettem jó sokat. Azóta már nagyjából túljutottam ezen a rossz szokásomon, de akad még olyan étel (vagy … Continue reading

Makákó! No, meg a banánkenyér

Rájöttem, hogy süteményes vagy bármilyen más gasztrotémában íródó blogoknál oda kell figyelni az évszakokra és a szezonális gyümölcsökre, zöldségekre. Tudom. Daaaa! Nem sütögethetek csak úgy összevissza, nem kattintgathatok fotókat vaktában és nem posztolhatom őket hónapokkal később. Ez nem így megy. Hisz, ki találna februárban málnát vagy májusban sütőtököt?! Persze, biztosan elérhetők ezek is mindig; csak … Continue reading

Rapid sajtos rúd

No, máris itt egy újabb hagyományos vendégségbejárós-vendégfogadós falat, aminek a pofon egyszerű receptjét Anyu szerezte még anno valamelyik kollégától vagy családi vonalon. Aztán megragadt nálunk, és nálam meg már annyira, hogy ebből is mindig van a mélyhűtőben is egy-két adag, mert így percek alatt lehet frissen sült sörkorcsolyát varázsolni az asztalra vagy éppen utolsó pillanatban … Continue reading

Csokis, meg amerikai is, és még csak nem is diétás

Egészen biztosan nem csak velem esik meg, hogy késő este rám tör a nassolhatnék és ilyenkor bármit megadnék valami ropogós, csokis rágcsálnivalóért. Vagy mégis?! Szerintem ilyen mindenkivel megesik legalább egyszer az életében. Ugye? Persze az is lehet, hogy most csak a felbukkanó bűntudatszerű izét szeretném tompítani azzal, ha bűntársakat keresek… Mindegy is, mert a chocolate … Continue reading