Az élet habos tortája

CUKRÁSZ LETTEM! El sem hiszem, pedig már a kezemben a ropogós friss bizonyítvány, ami bizonyítja, hogy végigcsináltam és már hivatalosan is garázdálkodhatnék egy igazi nagy konyhaműhelyben. Még emlékszem arra a novemberi délelőttre, amikor a wales-i (nagyiját idézve: Valesz-i) önkéntes kiküldetésben élő barátnőmnek írtam pár sort emailben, hogy mennyire izgat a sütés meg a projektek, amiket … Continue reading

Biciclista Ars Poetica

“Szeretek sütni. Szeretek biciklizni. Szeretem Budapestet.” Hát itt az én dísztortám, amit a vizsgán kellett elkészíteni. Helyesre sikerült, és legalább minden ízében és porcikájában én vagyok benne. A vizsga utolsó feladataként díszmunkát kellett készíteni. Persze én valami különlegeset akartam – hát ki nem? És persze valami olyasmit akartam, ami engem tükröz, így aztán a feladat … Continue reading

Keep Calm and Bake On

Az elmúlt hetek a szakvizsgára való felkészülésről szóltak. Éjjel-nappal sütöttem – szó szerint. Voltak napok, amikor egy kisebb üzletet el tudtam volna látni az éjszaka készült áruval. És ezt nagyon élveztem. Voltak olyan sütik is, amiket azelőtt soha nem is kóstoltam, hogy én elkészítettem itthon. Készült reggeli uzsonnasütemény és hagyományos hazai süti is, és amellett, … Continue reading

Villanykörte-effektus gyömbérrel és banánnal fűszerezve

Mostanában nagyon sokat gondolkodom (igen, a sütésen túl ez is bekattan néha). Azon, hogy merre tovább; hogy miért is akarok cukrász lenni; hogy van-e egyáltalán értelme (amikor gyakorlatilag minden harmadik ismerősöm ismer legalább másik két-három embert, aki cukrásznak tanul); és hogyha van, akkor mi is az …és aztán az érvek és ötletek hullámai összecsapásai közben … Continue reading

A csillagoknak az a bizonyos állása… I.

…megbizserget és akkor tudja az ember, hogy valami jó történik. Nem kell, hogy elsöpörjön, nem kell, hogy megrengessen (persze lehet), nem kell, hogy tudja az ember, hogy miért történik, csak egyszerűen belülről érzi, hogy az, ami épp most történik, amit lát, amit hall, az legbelül épül és kerekedik, hogy egyszer csak megszülessen belőle valami nagyon … Continue reading

A Karate Kölyök nyomában

Én szeretem a Karate Kölyök mozit. Ki ne tenné? A remake is aranyos a Smith gyerekkel, de valójában a régit jobban szeretem – lehet azért, mert azt többet láttam kicsiként. Az a fajta amerikai film volt, amitől elhitte az ember lánya, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Az meg külön vicces volt, ahogy Mr Miyagi … Continue reading

Tavaszi forgatag cukrásztanonc módra

Hello! Tudom, igen, tudom, már rég írtam. Mondhatnám, hogy alkotói válság volt, de szerencsére az még nem ért el. Valójában a témák és az ötletek folyamatosan jöttek, csak a március sikerült pörgősebbre, mint gondoltam, én meg nem akartam összecsapott posztokkal kiszúrni a szemeteket. Most visszatértem! És  a folyamatosság érdekében be kell látni (nekem és nektek … Continue reading

Larousse és Mr. Bo, avagy mit olvas egy cukrásztanonc a betegágyban

Utálok beteg lenni! Pláne azért mert ez azt jelenti, hogy már megint rosszul csináltam valamit – például megint egy polóval kevesebb volt rajtam, mint azt az időjárás megkívánta volna (Igen, Anyu, megint igazad volt!) Vagy valami más nem esett jól a szervezetemnek, de a lényeg ugyanaz. Fájó torok, bedugult orr, hőemelkedés. A talpraálláshoz illik egy … Continue reading