Project U – Parte Dos

Igen, végre eljutottam oda, hogy összeszedjem a fotókat és a gondolataim egy részét, hogy a mesebeli dél-amerikai út második feléről is meséljek kicsit. Hihetetlen, hogy már több mint egy hónapja itthon vagyunk. Még mindig nap mint nap jutnak eszünkbe sztorik, pillanatok, amiken elmosolyodunk, hogy ‘ej de jó is volt.

Esélytelen mindent elmesélni, meg sem próbálom, de valószínűleg még úgyis idődől időre előjönnek majd mozzanatok, amiket megosztok (vagy nem).

A teljesség igénye nélkül íme a mai mese:

Uruguay tényleg egy kis eldugott kincsesláda Dél-Amerikában. Gyönyörű, elbűvölő, vidám és telis-tele jókedélyű, melegszívű emberekkel. A folyton pezsgő Buenos Aires után megérkeztünk Uruguay Szentendréjére (ahogy azt Bede Márton írja a Panamericanan), Colonia del Sacramentoba. Én akár hetekre is maradtam volna a helyi ‘posado’-nkban és még az étel is csodás volt. Az időjárás volt az egyetlen, ami igazán nem erőltette meg magát, de szó sincs panaszkodásról.

Uruguay

Ezt követően buszra szálltunk és Montevideoig meg sem álltunk, ahol újra találkozhattam drága barátnőmmel, akivel ott folytattuk a traccsolást, ahol tavaly nyáron abbahagytuk.  Az ott tölött idő alatt várost néztünk, bicikliztünk, kirándultunk, talákoztunk a családokkal, programoztunk a családokkal és örökbe fogadtattunk a családok által, csodás házi steak-et ettünk és jártunk az Esküvőn. Még Punta del Estéig is eljutottunk, de az is inkább kirándulás volt, mint tengerparti hassüttetés. Sebaj, mert így is életre szóló emlék marad.

Uruguay eats

És igen, az uruguayi cukrászok biztosan tudnak valamit. Minden egyes süti, amit kipróbáltunk (és az NEM kevés) ínycsiklandozó és finom volt. Még mindig nem értem, hogy mi ez a dulce-de-leche-mindenbe mozgalom, de hát nekik ejött, és végül nekünk sem olt ellenünkre. Gyakorlatilag egy polcnyi krémet hoztunk haza a szupermarketből és már mi is elkezdtünk kísérletezni, de még nem a tuti.

Uruguay desserts

 

A barátnőm esküvője minden szempontból egyedülálló volt. A desszertek csodásak voltak, és a menyasszonyi tortát sem hiányoltuk, mert annyi kóstolniavaló volt helyette. Az egész hét az esküvő jegyében telt. No nem azért, mert a ceremónia így elnyúlt volna, hanem mert a két család olyan befogadó volt, hogy gyakorlatilag már családtagként kezeltek minket  minden összejövetelen és ez sokat jelentett nekünk. Andreanak és Felipének szívből gratulálok, és köszönjük mindazt a jót, amit tőlük kaptunk. Reméljük, hamarosan lesz alkalmunk viszonozni. Wedding desserts

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: