Project U – Parte Uno

Már majd egy hete, hogy útnak indultunk Dél-Amerikába, már bejártuk fél Buenos Airest és újra úton vagyunk. Ezúttal Uruguay felé, ahol Andrea barátnőm férjhez megy. Egy igazi dél-amerikai esküvő lesz, kolumbiai, uruguayi és nemzetközi násznéppel. Nem győzzük kivárni, de addig még rengeteg minden vár ránk. Megyünk Colonia del Sacramentoba (már itt vagyunk…), ha minden igaz Punta del Esté-be és Montevideoba persze.

Hogy eddig mi volt? Buenos Aires a maga teljes valójában: gyönyörű kovácsolt vas erkélyek és kapuk, egykor fényes paloták, hatalmas parkok, a világ legszélesebb sugárútja, a világ leghosszabb utcája, Obeliszk, Evita, parkban focizó kisgyerekek, magyar cserkészcsapat, utcai biciklis! tolvaj (ugrott a telefonom, de mi egyben vagyunk, telefon letiltva és élünk, mint Marci Hevesen, úgyhogy nem kell aggódni).

De nem is lenne ez egy süti blog, ha nem írnék a helyi finomságokról, mert azért akad abból is rendesen. Elsőre leginkább az tűnik fel, hogy a belvárosban (és ezelatt 30×30 100m-es blokk-ot értsünk minimum) nincs pékség – vagy legalábbis eldugva a kis utcákba, ahova nem nagyon keveredtünk be. De élelmiszer bolt is alig akad, hacsak nem a kis boltocska, ahol át akarnak vágni nagyon rafkósan. Van viszont rengeteg parilla, ahol steaket steak-kel lehet enni, nagyon is finomakat.

Van Starbucks és McD’s minden utcasarkon, úgyhogy éhen nem lehet halni.  Empenadat viszont tényleg mindenhol lehet kapni, van az utcai árusnál, a hamburgeresnél, a parillában, a pizzériában és van külön empenada bolt. És marha finom – szó szerint. Arra jutottunk, hogy itt hurka helyett empenadat csinálnak, és azt mesteri szinten! Általában van húsos, sajtos-sonkás, spenótos, kukoricás, csirkés, és ezek csak azok, amiket mi kóstoltunk. Van sütőben és van olajban sütött. És nagyok! Jóval nagyobbak, mint amikkel én pár hete kísérleteztem és a tésztája is egészen különleges, úgyhogy még bőven lesz mit tanulni és tovább kísérletezni.

Édes vonalon a medialuna (értsd: fél hold) nevű cukros croissant az egyik nagy meglepetés. Valami habkönnyű  kelt tésztából sült kifli, amit ugyanúgy esznek reggelire, mint  francia testvérét, bár a helyi jóval kisebb. Finom.

A cukrászati élmények közül persze nem lehet kihagyni a híres-nevezetes dulce de leche-t, amit gyakorlatilag mindenbe és mindenre kenne és töltenek. Nem is baj, mert a selymesen olvadó, aranybarna tejlekvár belülről is simogatja az ízlelőbimbókat és a lelket is. Palacsintába, alfajorba töltve ugyanannyira finom, mint mondjuk egy kézműves fagyiban. Az meg, hogy a dulce de leche fagyi micsoda zseniáis párt alkot a narancsos csoki ízzel, már nem is lehet földi szavakkal illetni…

Állítólag Uruguayban sütik Dél-Amerika legjobb süteményeit, úgyhogy ha mindez igaz, akkor még jó, hogy a repülőtársaságok csak a csomagokra szabnak súlyhatárokat, és az utazás alatt felszedett kilókra nem.

Folyt.köv.

Comments
One Response to “Project U – Parte Uno”
  1. MSE says:

    Mmmm, dulce de leche, mindig kiváncsi voltam rá. Még nem találkoztunk sajnos személyesen, de ilyesminek képzeltem, amilyennek leírtad…mmmmm. :)))

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: