Keep Calm and Bake On

Az elmúlt hetek a szakvizsgára való felkészülésről szóltak. Éjjel-nappal sütöttem – szó szerint. Voltak napok, amikor egy kisebb üzletet el tudtam volna látni az éjszaka készült áruval. És ezt nagyon élveztem. Voltak olyan sütik is, amiket azelőtt soha nem is kóstoltam, hogy én elkészítettem itthon. Készült reggeli uzsonnasütemény és hagyományos hazai süti is, és amellett, hogy a sütési fanatizmusom kiélhette magát, a család és a kollégák sem jártak rosszul. Hetente néha 50-nél is több tojás fogyott, és volt hogy 3-5 kg liszt ment el pár nap alatt, nem beszélve a cukorról és a többi alapanyagról. Egy cukrászüzemhez képest mindez semmiség, de az én kis konyhámtól jó nagy teljesítmény ez.

Múlt héten túlestünk a modulzáró vizsgákon, és mindenkinek sikerült is átmennie, így a héten megkezdhettük a szakvizsgákat is, ami a maratoni gyakorlattal kezdődött. A két nap alatt összesen 11 óra alatt kellett négy süteményt és egy díszmunkát produkálni. Ez hosszú volt, pláne az ügyféltalálkozókkal és vacsorákkal különösen sűrűn tarkított hét végére. A nagy nap eljött és én nyugodt voltam, mert tudtam, hogy bármi történjék is, már azért is büszke lehetek magamra (ahogy a többiek is), hogy végigjártam a kurzust, rengeteget gyakoroltam és mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy fejlődjek. Azt is tudtam, hogy sem a vizsgák megléte, sem az oklevél nem fogja egyből azt jelenteni, hogy a kulcsot is átvehetem a kis műhelyemhez, de egy lépéssel biztosan közelebb visz az álmomhoz és most ez számít.

Még mindig van két vizsgaforduló az írásbelikkel és szóbelikkel de a gyakorlatnak tegnap vége lett. Az első nap kihúzott két tételem nem is volt nehéz, de azért a leveles tészta  hajtogatás időbe tellett. Az első szakaszt sikeresen abszolváltuk, de szó sem róla, a vizsgadrukk lefárasztott minket.

Mindezt csak akkor vettem észre, amikor otthon nekiálltam este a dísztorta alap megsütésének, és életemben először a szép púpos piskótakarika helyett egy nagy kráter volt a közepén, úgyhogy nekiálltam újra. Pár órával és egy törött pohárral és törött kenyérsütő kerámiával később elkészült a betöltött torta, és hajnali kettőkor már ágyban is voltam. A második körben a húzott sütik nem voltak nehezek, bár a hajtogatást most sem úsztam meg. Most is ott volt mellett két bajtársam, akikkel szimultán hajtogattunk ki-ki a saját asztalánál úgyhogy legalább viccelődni tudtunk, ha valamelyikünk épp megadta volna magát az összetevők kavalkádjában. Az első napi önbizalmam mintha szublimált volna a molekuláris konyha képzetében és leblokkoltam. Folyton hibáztam, és olyan volt, mintha soha előtte nem sütöttem volna és minden igyekezetem hiábavaló. A süteményeim elkészültek és átmentem. Mindenki átment és gyönyörű torták születtek az osztálytársaim kezei alatt.

Én elkámpicsorodtam, mert azt hittem, hogy jobb leszek magamnál. Tudom, hogy a blognak a habos-babos süteményekről és nem a könnytől sós pogácsáról, de tegnap este hazajöttem és zokogtam. Fáradt és kimerült voltam, és el akartam bújni a világ elől szégyenemben.

Kis idővel kimentem a konyhába és megpillantottam az elrontott kakaós piskótát. Vettem egy nagy levegőt, összedobtam magamnak egy kis vacsorát (miután eszembe jutott, hogy egész nap nem ettem semmit) és aztán házi lekvárral tálalva ettem sütiből. Isteni finom volt, de leginkább a lelkemet kezdte el rendbe rakni. A világ tovább forog és ha abbahagyom az önsajnálatot, akkor egy kiadós alvás és egy reggeli futás a parton máris szebb megvilágításba helyez mindent. Még akkor is ha tegnap nem nyújtottam életem legjobbját, tudom, hogy ennél már csak jobb lehetek és a sütik is egyre szebbek és jobbak lesznek. Csak fel kelnem reggelente, tovább sütni, kevesebbet aggódni és tovább álmodni…mert egyszer úgyis valóra válnak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: