Villanykörte-effektus gyömbérrel és banánnal fűszerezve
Mostanában nagyon sokat gondolkodom (igen, a sütésen túl ez is bekattan néha). Azon, hogy merre tovább; hogy miért is akarok cukrász lenni; hogy van-e egyáltalán értelme (amikor gyakorlatilag minden harmadik ismerősöm ismer legalább másik két-három embert, aki cukrásznak tanul); és hogyha van, akkor mi is az …és aztán az érvek és ötletek hullámai összecsapásai közben egyre tisztábban rajzolódik ki, hogy valami furcsa, megmagyarázhatatlan szál köt a konyhához. A tepsikhez, a keverőtálakhoz, a kikevert tésztához, a meleg sütőhöz és ahhoz a folyamathoz, amikor az anyag átalakul és a kevert masszából vagy kigyúrt tésztából ínycsiklandó sütemény születik.
Én ilyenkor vagyok igazán elememben, és ennél már csak az tud jobban lázba hozni, amikor ezt megoszthatom másokkal. Amikor látom a kóstolók szeme csillogását, a kíváncsiságot egy-egy ismeretlen süteménnyel szemben és az örömöt, amikor beleharapnak és ízlelőbimbóik megkapják az első impulzusokat…
Mérföldekre vagyok attól, hogy saját recepteket kreáljak vagy puccos éttermek desszertjeit én készítsem, nem beszélve a mestercukrászok szobrászatot meghazudtoló költeményeiről, de valami belül azt súgja, hogy érdemes továbbmenni az úton, mert akárhova lyukadok is ki, olyan ösvényeken vezet, amiken már maga az utazás is nagy kaland.
Már egyre több osztálytársam kísérletezget saját receptekkel, saját ötletekkel, és be kell valljam, néha irigykedem is, mert fantasztikusakat alkotnak, én meg nem jutok előrébb a házi sütik egyszerű variálásánál. Egyelőre.
Tegnap mégis hazajöttem és alkotni volt kedvem. Kitalálni valamit, vagy legalábbis olyat sütni, amit eddig még így nem, és amihez én is tudok valamit hozzátenni. Így született meg a gyömbéres-banános-diós muffin.
Az ötlet az volt, hogy legyen töltött a muffin, és mivel volt itthon banán, gondoltam kipróbálom az Amerikában oly sok mindenhez használt banános krémet. Korábbi tapasztalat alapján az jól megy a dióval, és a gyömbért is hozzáképzeltem, úgyhogy arra gondoltam, mind a tésztába, mind a töltelékbe teszek. A tetejére finom csokit kentem, hogy a töltés helyét eltüntessem, és szállításkor ne “boruljanak” ki a muffinok.Egész pofásak lettek.
A következő vallomás, hogy a muffin alaprecepthez felcsaptam megint a guglit, miután a tankönyvünk is a “végy-egy-kiló-muffinport-és-keverd-össze-vízzel” menetet követi és nekem ez nem jön be. Kiválasztottam egy kiindulásnak épp megfelelőt, és azt alakítgattam át.
Így:
Tészta (12-16 db):
150 gramm liszt
50 gramm kakaó
300 gramm cukor
1/2 tk szódabikarbóna
2 tk sütőpor – lehet, hogy erre nem is nagyon van szükség…majd kikisérletezem
1/4 tk só
1/2 tk gyömbérpor – ez egyszerűbb volt most, és nem is mertem túl sokat tenni
50 gramm darált dió – nem annyira érezni az ízét, viszont a textúrájában érezhető volt a muffinnak és jót tett neki
300 ml tej
1 tojás
2 ek olaj
1 tk vanília esszencia
A sütőt előmelegítjük kb 180-200 fokra, és a muffinsütőt kibéleljük papírkapszlival vagy kivajazzuk-lisztezzük. A száraz hozzávalókat egy tálban elkeverjük, a tojást pedig felverjük a tejjel, vaníliával, olajjal. A száraz hozzávalókat a tojásos keverékhez adjuk és simára keverjük. A kapszlikat háromnegyedig megtöltjük a masszával, és 25-30 percre betesszük a sütőbe sülni őket.
Ezalatt elkészítjük a krémet. Na itt nem volt semmi előírás. Fogtam két banánt, felkarikáztam, és 2,5 dl tejszínnel, 1 evőkanál keményítővel és 2 teáskanál gyömbérporral beküldtem a turmixgépbe. Amikor már sima volt, feltettem gázra, és az első rottyanásig főztem. Félretettem és vízgőz felett felolvasztottam 200 gramm tejcsokit.
Amikor kisültek a muffinok, pár percig hagytam a tepsiben, majd hűtőrácson hűtöttem őket egy negyed órát kb. Ezután jött a töltés, amihez a közepét mindegyiknek kivágtam, pici helyet csináltam a krémnek. Egy-másfél kiskanál krémet belekanalaztam minden gödröcskébe, majd visszatettem a kalapokat. Ezután a megtöltött sütiket ecsettel lekentem csokival, és jutalomjátékként feketecsokival díszítettem a tetejét.
Anélkül, hogy egyből megkóstoltam volna a kreálmányt, már maga a munkafolyamat jóleső érzéssel töltött el. Ma meg is kóstoltam, és nem lett rossz, na! A gyömbért a többiek nem érezték, szerintem a krémbe kevesebb is mehetett volna, de ez is csak a különböző ízlelőket bizonyítja.
Ha ti is kipróbáljátok, vagy valami hasonló ötletetek van, írjátok meg, hogy sikerült.
Mindenkinek izgalmas kísérletezést kívánok.
Sweet dreams may come.... 