A csillagoknak az a bizonyos állása… I.

…megbizserget és akkor tudja az ember, hogy valami jó történik.

Nem kell, hogy elsöpörjön, nem kell, hogy megrengessen (persze lehet), nem kell, hogy tudja az ember, hogy miért történik, csak egyszerűen belülről érzi, hogy az, ami épp most történik, amit lát, amit hall, az legbelül épül és kerekedik, hogy egyszer csak megszülessen belőle valami nagyon izgalmas, nagyon új és nagyon saját.

Velem ez történt múlt hétvégén. Három nap alatt három különleges találkozás, amiknek így együtt volt igazán értelme. Nem fogom túlmisztifikálni és ragozni, mert mindenkinek más fog kitűnni, más lesz a fontos, és máshogy kerekedik. A három találkozó a három különleges emberrel vagy munkájával mindenképpen említésre méltó, olyannyira, hogy a leírásuk nekem is segít a feldolgozásban. Ezek most receptmentes élménybeszámolók lesznek, de néha ilyen is kell, ugye.

Találkoztam egy cukrásszal, akinek a történetét és a sütijeit is régóta csodáltam; egy holland designer munkájával és rajta keresztül két már nem is olyan vadidegennel és egy igazi vállalkozóval, aki minden észszerűség ellenére olyan üzletbe vágott, ami mások szerint nem szexi. Ők hárman inspiráltak és megerősítették bennem, hogy van értelme tanulnom, kitanulnom a szakmát, álmokat álmodni és elindulni megvalósítani.

Mondjuk így:

1. találkozó a Zazzi cukrásznőjével, Varga Margittal

Erre a találkozóra már rég vágytam, mert van a Zazziban valami bájosan vonzó a sütiin kívül is. Ezt a cukrászdát is olyan hölgyek alapították, akik életük első 30-40 évében az otthoni sütögetésnél jobban nem ásták bele magukat a tudományba, aztán letették az aktuális szakmájukat és belevágtak. Pár hete kezdtem el szervezni a beszélgetést, amikor is kiderült, hogy a Rotary-Rotaracton keresztül a családtagjait már régóta ismerem, csak eddig nem derült ki a kapcsolat.

Elsősorban azért mentem ki most Solymárra, hogy a külföldi képzésekről beszéljünk, de ennél sokkal többet kaptam Varga Margittól, aki nem csak hogy megkínált a híresen és méltán finom süteményekből és elmondta, hogy milyen képzésekre érdemes kiutazni, de a kétórás beszélgetés alatt olyan hatással volt rám szakértelmével és magabiztosságával, hogy éreztem, jó úton haladok és nem választottam rosszul, amikor cukrásztanoncnak álltam. Azt nem tudom, hogy arra lesz-e vagy lehet-e módom a közeli vagy távolabbi jövőben, hogy nála tanulhassak (nem lenne rossz) de már így is nagyon hálás vagyok neki.

A külföldi képzés nagyon izgalmas, de leginkább hasznos lenne, csak az az egy apró bökkenő, hogy az ilyet nem ingyen osztogatják, de legalább van mire gyűjteni a következő pár…évben.

Az École LeNotre pár hónapos képzése lenne a mindenek netovábbja, de itt még egy pár napos képzés is több, mint egy havi fizetésem valaha volt, úgyhogy ez egyelőre ábránd marad. A másik suli az École Nationale Supérieur de la Patisserie, aminek a 8 hetes intenzív táborába kéne kijutni…majd egyszer.

Még bármi történhet és bármi lehet belőlem, de a csillagok állása szerint nekem most ezt kell tanulnom.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: