Mintha nem lenne holnap…

Péntek délután hazasétáltam munka után a belvárosból, megálltam fagyizni, átsétáltam a Szabadság hídon, miközben az egyik legjobb barátnőmmel beszéltem telefonon…Jó volt. Lefekvés előtt pedig láttam egy hullócsillagot, kívántam és rájöttem, hogy a legapróbb dolgok is mennyi örömöt tudnak adni az életben, ha tudjuk értékelni őket.

Szombat reggel bekapcsoltam a laptopomat és a blogfeedemben ráakadtam egy posztra Jennie-ről és a férjéről, aki egy héttel ezelőtt hirtelen hunyt el szívrohamban, és rájöttem, mennyire törékeny az életünk és milyen nagyot tud fordulni akár egyetlen pillanat alatt… El sem tudom képzelni most Jennie fájdalmát, de kívánom neki és a kislányainak és mindazoknak, akik nehéz időszakon mennek keresztül most az életükben, hogy elég erejük legyen a továbbhoz…

Nagyon sok általam is olvasott blogger elkészítette a saját mogyoróvajas pitéjét a hétvégén Mikey emlékére,  És habár én nem ismerem Jenniet, a férjéről írt posztja és annak üzenete, hogy minden nap úgy kell élnünk, mintha nem lenne következő bennem is olthatatlan vágyat ébresztett, hogy elkészítsem az én pitémet és megosszam mindazokkal, akiket szeretek.

Preparing the peanut butter pie for Mikey

Mivel nem volt otthon minden Jennie által listázott hozzávalóm, egy kicsit átalakítottam a receptet, de a lényeg megmaradt.

Amit használtam:

130 gramm háztartási kekszpor

20 gramm kakaópor

50 gramm paradió (mogyoróm nem volt, pedig az lett volna az igazi)

120 gramm margarin (ha lett volna ennyi vajam, akkor inkább azt használtam volna)

100 gramm 86%-os csoki

250 gramm  mascarpone

250 gramm mogyoróvaj

150 gramm porcukor (ez sok lett…)

vanília kivonat

A kekszport, kakaót és a paradiót egy aprítóban összedolgoztam, majd hozzáadtam az olvasztott margarint is a keverékhez. Egy kerek tortaforma aljába lenyomkodtam a “tésztát”, majd betettem a hűtőbe hűlni és összeállni, amíg gőzön felolvasztottam a csokit. Az olvadt csokoládét ráöntöttem a kihűlőben lévő kekszpor keverékre, majd újra a hűtőbe raktam, hogy a csoki is megszilárduljon, mire a krém kész van (kb fél óra kell neki hűtőtől és csokitól függően). A krémhez összekevertem a mascarpone-t és a mogyoróvajat, majd hozzáadtam a porcukrot és egy kicsi vanília kivonatot. Amikor már a csoki is jó volt a tortaformában, a krémet is beleöntöttem, és betettem a fagyasztóba az egészet, hogy gyorsabban hűljön, és közben mindenkit meghívtam a kis családomból sütizni. Hogy egy kicsit mutatósabb is legyen karamellizált cukrot csurgattam a tetejére és csokireszelékkel szórtam meg.

Loving and sharing

A hétvégén sok minden arra ébresztett rá, hogy nem szabad csakúgy elmúlni hagyni a pillanatokat, küzdenünk kell az álmainkért, értékelni a családdal és barátokkal megosztott pillanatokat és sosem szabad visszafojtani magunkba az érzelmeinket, mert sosem tudhatjuk, melyik tánc lesz az utolsó… Bárcsak minden szerettem egy karnyújtásnyira lenne, hogy ők is egyenek egy szeletet, de remélem, hogy addig is tudják és érzik, amit én, amíg újra találkozunk…

A piece of my love

“Táncolj, mintha senki sem figyelne! Énekelj, mintha senki sem hallgatna! Szeress, mintha soha nem bántottak volna, és élj, mintha a mennyország a Földön lenne.” – Mark Twain

Comments
3 Responses to “Mintha nem lenne holnap…”
  1. MSE says:

    Húú, nehéz mit írni, ez nagyon megérintett, több szálon is. Köszönöm!

  2. vera says:

    köszi a sütit🙂

  3. Bea says:

    hány centis tortaformába raktad? én a normál 24 cm-esbe és nagyon lapika lett:):) de isteni finom és egyszerű, köszönöm !!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: