Meggyel indul a nyári szezon
No, ez igazán gyors volt! Mármint, hogy már a második poszt jön a hétvégén (már tegnap elkezdtem gépelni). Megállíthatatlanul itt a nyár (az eső ellenére is!
Anyukámat kitüntették a munkahelyén, és mivel ez egy globális díj, egészen az Egyesült Államokig kell utaznia, hogy átvegye. NAGYON BÜSZKE vagyok rá. Három hétig lesznek távol, és holnap reggel indulnak. Tegnap Tegnapelőtt este át is ugrottam egy kis csevej partyra meg vacsizni. És persze mivel ő az én anyukám, ő is lefoglalta a kezét valamivel beszélgetés közben. Most éppen meggyet magozott. És persze a végén kaptam egy jó nagy adagot belőle én is.
Úgyhogy amikor reggel tegnap felébredtem és letudtam a piacos és egyéb köreimet, beköltöztem a konyhába, hogy készítsek valami meggyeset. Egy finom nyári gyümölcskosár lebegett a szemeim előtt.
1) Már nagyon régóta akartam sütni, és pár hónapja végre sütőformáim is vannak, és most végre összeálltak a csillagok
2) Rengeteg meggyem van
3) Miért is ne?
Hozzávalók:
A tésztához
300 gramm liszt
200 gramm vaj
100 gramm cukor
1 tojássárgája
1/4 tk vanília
A krémhez:
400 ml tej
2 tojássárgája
60 gramm krémpor
150 gramm cukor
maréknyi citromfű
Előmelegített sütő
Plusz:
meggy(kb 500 gramm)
meggylekvár, amit Anyu tavaly tett el
maradék tojásfehérje egy kis cukorral
A kosár alapja a legegyszerűbb linzertészta recept. Mindent összekevertem, és a nagy melegre való tekintettel beraktam a hűtőbe egy rövid időre a formékba helyezés előtt.
Eközben elkészítettem a vaníliakrémet. Egy kis tejjel összekevertem a krémport egy kis tálban. A többi hozzávalót összekevertem és kavarás közben melegítettem. Amikor elkezdett forrni, ráöntöttem a tejes krémporra, majd visszatettem melegedni az egészet, és addig kevertem, amíg besűrűsödött. A citromfüvet itt vettem ki, és hagytam hűlni.
A tésztát kivettem a hűtőből, és kibéleltem a formákat. 23 lett nekem (de több is lehetett volna, mert így elég vastagra sikeredtek a kosárkák). Ment a sütőbe kb 15 percre – de akkor jó, amikor már aranybarna a kosárka széle.
Felvertem a tojásfehérjéket és közben adtam hozzá cukrot (na ez most érzésre ment). Egy csillagvégű zsákba tettem, és szép rózsákat formáztam egy papírral bélelt tepsire. Miután kijöttek a kosárkák a sütőből, levettem minimumra és betettem száradni a tojásfehérjéket. Megvártam, amíg barnulni kezdett – még nincsen kis házisárkányom ilyen célra, de így is nagyon helyese lettek.
Miután kihűltek a kosárkák, kiszedtem őket a formákból. Ha nem jönnek ki, egy picit be lehet nyomni két oldalt a formát, és egyből kicsusszannak. Forró meggylekvárral kentem be vékonyan a belsejét. A vaníliakém adagoláshoz is zsákot használtam, mert így gyümölcs nélkül is nagyon helyesek. Amúgy meg csak egyszerűbb így az adagolás.
Ezután jöttek a meggyek a krémre (bezselézhettem volna őket, de tudtam, hogy egyből elfogynak. Amúgy a zselével tovább maradnak szépek a gyümölcsök), és a hab a tetejére. 
A kóstolók nagyon elégedettek voltak, de azt kijelenthetem, hogy ezek nem biciklikompatibilis sütemények. Ebbe azt hiszem komolyabban el kéne mélyednem…
Legyen jó hétvégétek, én rohanok a futóversenyre. Szurkoljatok! 
