Csokis kókusz csókok

Hát ez a nap is eljött. Tavasz van, Macaron nap és vizsganap. A stressz elkerülése végett, no meg mert pár hete erőteljes konyhakészlet racionalizálás folyik (ugyanis rájöttem, hogy több alapanyag van itthon, mint egy bebiztosított atombunkerben…), hogy kókuszcsókot készítek. Angolul macaroon-nak hívják őket, úgyhogy végül is egy helyesírási hiba és máris jó vagyok a mai napra is.

A süti roppant egyszerű, és nem kell hozzá sok minden. Cserébe mindezt lépésről lépésre kommentálom.

A receptet egyébként a Real Simple magazinból adaptáltam, és már jó pár hónapja vár az elkészítendő receptek között.

Hozzávalók:

  • 400 gramm reszelt kókusz (elvileg édesített kéne, de én itthon nem láttam ilyet, másrészt az már nagyon édes lenne szerintem)
  • 4 óriás tojásfehérje (nekem ez most 140 gramm lett, mert sok a fehérjém, de hivatalosan ez 120 gramm)
  • 160 ml cukor (legközelebb már lemérem, becsszó)
  • 80 ml liszt (ezt is le fogom mérni)
  • 1/4 tk kósersó, de ilyen még mindig nem találtam sehol, úgyhogy sima só lett
  • 2 tk vanília kivonat – én vaníliát használtam
  • a recept szerint 170 gramm csoki kell -  na én ezt megfejeltem még 30 grammal, mert csokiból sosem elég, ugyebár?

Először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd hozzákevertem a tojásfehérjét is. Gondoltam, úri kisasszony leszek és a spatulával kavarok, de sehogy nem akart összeállni, úgyhogy ha nem mondjátok el senkinek, bizony kézzel mentem neki, hogy összedolgozzam. Úgy már jó volt.

Itt a recept megint kanál segítségével instruál a kókuszhalmok kiadagolására a papírral “bélelt” sütőlemezre, de én ezt is kézzel tettem, mert különben nagyon szétesett volna. Lehet hogy még elbírt volna egy kis fehérjét, de így is jól sikerült.

A recept 32 darabot mond, nekem 50 lett és nem kicsik így sem, sőt.

Sütni 160 fokra előmelegített sütőben kell kb 25-30 percig. Gőzmentesen. Ez az én régi sütőmben kitámasztott ajtót és 170 fokot jelent – de ezt már tudjátok, hogy én mindig arra biztatok mindenkit, barátkozzon a saját sütőjével.

Valahogy így kéne kinéznie az utolsó lépés előtt. Persze ha nem megyek le a nagyimékhoz ebédelni 40 percre, akkor lehet, hogy kevésbé pirul meg, (illetve szárad), de még így is jó lett. Egy pár percig a sütőlemezen, majd a rácson hűtsük ki. Az utolsó lépés, hogy az alját olvasztott csokival kimártjuk és a papírra visszatéve hagyjuk megdermedni (hűtővel is rásegíthetünk, de most még nincs olyan meleg, úgyhogy ki lehet hagyni).

Azt kell mondjam, hogy jól sikerült. Legközelebb nem megyek ebédelni sütés közben, de az mindennél többet mond nekem, hogy Anyukám, aki ritkán eszik a sütikből vonalak megőrzése céljából, tegnap felugrott pár percre, az ötödik darab után felszólított, hogy azonnal csomagoljam el a többit, mielőtt mind megeszi. Hát jó…

Ti mentek a Macaron Napra ma? És ha eszetekbe jut, egy picit drukkolhattok is nekem…

About these ads

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

Join 255 other followers

%d bloggers like this: